Viktor, amint este hazaért a csodás, tizedik emeleti lakásába, úgy érezte, muszáj kifújnia magát. Ledobta a bőrkanapéjára a táskáját, és a telefonját a mahagóni dohányzóasztalra tette, amit még Genfben vásárolt egy aukción. Aztán átvágott a nappalin, egyenesen a fürdőszobába. Levetkőzött, majd beállt a zuhany alá, hogy lemossa a nap fáradalmait. Hihetetlen érzés volt, ahogy a forró víz folyt le a bőrén. Megmosta sötét, fekete rövid haját, és közben azon morfondírozott, hogy mit mondhatott volna másképp az apjának, amivel nagyobb hatást tudott volna gyakorolni rá. Sosem akart ügyvéd lenni, de az apja kedvéért elvégezte a jogi egyetemet. Világ életében tudta, hogy írni akar, szinte a génjeiben volt. Számtalan estét töltött az egyetemi évek alatt is azzal, hogy a vizsgákra való tanulás helyett inkább vázlatokat írt. Ha kipattant valami a fejéből, egyszerűen muszáj volt leírnia, különben rögtön jött valami más, ami kiverte a fejéből. Persze, a nők. Átkozottul dögös nők jártak az egyetemre, és bár sosem volt pár hónapnál több ideig senkivel, azért azzal, akivel éppen együtt volt, mindig tisztességesen bánt. Egyszerűen csak arról volt szó, hogy sosem találta meg azt, aki igazán felkeltette volna az érdeklődését, akiben meglett volna az a plussz, amit keresett.
Kiss Debóra. Ahogy kiszállt a zuhany alól, hogy megtörölközzön, rögtön beugrott neki az arca. El kellett ismernie, hogy volt valami a lányban, valami, ami megfogta. Nem tudta, hogy az idegessége és ijedtsége, amit akárhogyan is akart, nem tudott titkolni, vagy a laza, senkinek meg nem felelni akaró természete, de valami azt súgta neki, hogy ki kell derítenie, mit titkol. Mert abban biztos volt, hogy titkol valamit.
Viktor magára csavarta a törölközőt, és a tükörhöz sétált. Pár napos borostával az arcán, és a zöld szemei alatti karikákkal is félistennek néz ki. Legalább is a nővére, Jennifer ma ezt mondta neki , bár ő inkább egy megfáradt harminc éves írót látott, akire az apja mindenáron rá akarja erőltetni az akaratát.
Fogat mosott, és közben megállapította, hogy bár a hasán még mindig látszanak a kondizás eredményei, azért a két hónap kihagyás után illene meglátogatnia újra a termet. Végül is a bérletet nem hiába vette.
Amint végzett a fürdőben, törölközőben odasétált az ablakhoz és csak nézte Buda fényeit. Nem tudta, mi lenne jobb neki, ha eleget tenne egy barátja meghívásának, és szombat este révén leugrana meginni pár sört, vagy azonnal lefeküdne aludni, hogy kipihenje magát. A legutóbbi könyve nagy siker volt, de látástól vakulásig dolgozott rajta, ami bizony azzal járt, hogy néha huszonhat órát is képes volt egyhuzamban, kisebb szünetekkel írni.
Megszólalt a telefonja, de mivel csak sms volt, úgy döntött, majd később megnézi.
Elsétált az ablaktól, és elindult a konyhába, hogy valami ehetőt nézzen magának. Mivel a hűtőben csak egy két konzervet, és egy lejárt szavatosságú joghurtot talált, úgy döntött, farmert és pólót húz, és üzent a barátjának, hogy hol találkozzanak.
Egy órával, és négy szelet pizzával később Viktor már a barátjával üldögélt egy étteremben, és a kérdéseire válaszolgatott. Danit még az egyetemről ismerte, az első pillanattól nagyon jól kijöttek egymással. A vidéki fiú percek alatt felvette a nagyváros stílusát, és mindig volt egy jó vicc a tarsolyában.
Dani kortyolt egyet az italából, és intett a pult felé, hogy kérnének még egy kört.
Viktor felhúzta a szemöldökét.
A pincér megjelent az asztaluknál, és lerakta a két pohár sört.
Viktor arca megváltozott a név hallatán, és ezt Dani is észrevette.