Hagyd abba! 5. rész

A kislány hallotta az óra kattogását, ami a konyhából szivárgott be a szobájába. Az ágy alatt poros és hideg volt a padló, de cseppet sem bánta, itt biztonságban érezte magát.

Nem tudta mióta feküdt ott, csak azt, hogy nem fog onnan kijönni, amíg az öreg ki nem üti magát annyira, hogy elaludjon az alkoholszagú, kopott kanapén. Hallotta az üveg aljának koppanását a dohányzóasztalon, és az öreg hosszú sóhajtásait, ami arra engedte következtetni, hogy hamarosan mély álomba merül, és fel sem kell reggelig. Ugyanabban a szakadt fehér trikóban és a mocskos alsóban.

Addigra már az anyja is hazaér. 

Talán egy óra telt el, amikor lassan, nagyon lassan kimászott az ágy alól, az összes érzékszervével arra figyelve, nehogy felkeljen a férfi, és véletlenül észrevegye. 

Elsöpörte a haját a szeméből, és ökölbe szorult kézzel lábujjhegyen az ajtóhoz lopakodott, még lélegezni is alig mert. Bekukucskált a nappaliba. Az öreg már lecsuklott fejjel aludt, lábait elégedetten a dohányzó asztalon pihentetve, amelyen legalább hét kiürült sörösüveg árválkodott.

A tévé hangtalanul ment, valaki éppen olasz vacsorát készített benne, és széles mosollyal mutatta, hogyan is kell összeállítani a tökéletes pizzatésztát. 

A kislány kapott az alkalmon, és átszelve magát a szűk folyosón a fürdőszobába szaladt. Halk kattanással magára zárta az ajtót. Fürdeni akart, olyan hangtalanul és olyan gyorsan, ahogy csak lehet. Tudta, hogy ilyenkor már egy ágyú is eldurranhatna az öreg mellett, de nem kockáztatott. Levette a pulóverét, és a bugyiját, szándékosan hátat fordítva a tükörnek, majd bedugta a kádat, és éppen csak megnyitotta a csapot, hogy egy pici vizet engedjen bele. Csak annyit, amiben le tudja mosni a kis törékeny, vékonyka testét.

A víz hideg volt, amikor beleült a kádba, de nem törődött vele. Gyorsan járt a keze, de óvatosan, a vizet nem csapkodva. Az erdőillatú szappan megnyugtatta, a hideg pedig felgyorsította a légzését. 

Két perc múlva már fogat mosva és törölközőbe csavarva állt a fürdő ajtajában, és úgy hallgatózott. Nem hallott semmi zajt, vagy motoszkálást. Megnyitotta a fürdőszoba zárját, és a lehető leglassabban lenyomta a kilincset. 

Ebben a pillanatban kintről valaki kiszakította az ajtót, és elkapta a karját. A kislány mellkasából hatalmas sikoly tört elő.

Debóra szeme felpattant, a szíve hangosan dübörgött a mellkasában és úszott a verejtékben. Hirtelen nem tudta hol is van, kellett egy perc, amíg beazonosította magát, az ágyát, majd a szobáját. 

A kutyája ott állt a lábánál, és csendben, tettre készen figyelte. Valószínűleg észlelte, hogy rémálma volt, amitől ő maga is nyugtalan lett.

• Semmi baj, jól vagyok. – suttogta neki a lány, majd felült, és hagyta hogy az állat felpattanjon mellé az ágyba. Ami azt illeti jól esett neki simogatni a puha bundáját, és kicsit észhez térni közben. Rossz érzés szorította a mellkasát, ami elég nehezen múlt el. Az órájára nézve megállapította, hogy hajnali hat óra van, ezért úgy gondolta, ideje sétálni menni.

Kimászott az ágyból, és melegítőt meg sportcipőt húzott, majd Harcossal az oldalán elindult az erdőbe. 

A hajnali szellő simogatta az arcát, és a levegő kitisztította az elméjét. Legalább fél órát voltak kint, majd miután a kiadós séta után visszatért a konyhájába, és megállapította, hogy kezd kifogyni az élelmiszerből, úgy döntött, muszáj bevásárolnia. 

Elővett egy jegyzettömböt, és összeírta, mi az amire szükségük van. Közben adott Harcosnak reggelit, és friss vizet, de a kutya oda sem szagolt a tálkájába.

Debóra csípőre tette a kezét, és farkasszemet nézett vele.

• Nem játszunk ilyet, enned kell. – mondta neki dorgálóan. – Tudom, hogy mostanában egyre többször van ilyen álmom, de az nem azt jelenti, hogy szolidaritásból hozzá sem nyúlsz a reggelidhez. 

A kutya egy fájdalmasat nyüszített, és két mellső lábára feküdve nézte tovább a lányt.

• Na jó. – sóhajtott fel a lány, és felkapta a táskáját meg a kocsikulcsát az asztalról. – Értem én. De mire visszajövök, azt akarom látni, hogy fogyott belőle. 

Lehajolt, megvakargatta a kutya fülét, majd az ajtót gondosan bezárva és beriasztva a házat elindult a kocsijához.

Már kikanyarodott a főútra, amikor a nappaliban rezegni kezdett a telefonja.