Félhold – 2. rész

Mikor Jane felkelt éjszaka, először azt sem tudta hol van. Szétnézett, majd felült a kanapén, és akkor vette észre Paul-t, ahogy őt figyeli, éberen, mintha csak valami robot lenne.

Megdörzsölte a szemét, majd, mint a villámcsapás, rázúdult minden, ami napközben történt vele. A szíve kalapálni kezdett.

• Kialudtad magad, Csipkerózsika? – kérdezte tőle a férfi, és odavitt neki egy bögre kávét. – Ezt idd meg. Azután elmeséled, mit keresel a lakásomon.
• Nem vagy te egy kicsit főnökösködő? –Jane elvette az italt, és belekortyolt. A feje zúgott, a gyomra ételért könyörgött. – Köszönöm. Van itthon valami kajád?

Paul elindult a konyhába, a nő pedig követte. A férfi elővett néhány hozzávalót, és elkezdett összeütni neki egy rántottát. Olasz családból származott, könnyen eligazodott az ételek világában. Jane leült vele szemben a konyhapulthoz, és mivel melege lett, levette a pulcsiját. A férfi rögtön észrevette a karján lévő kéznyomokat, amelyeknek belilult a helye.

• Ezt meg ki tette veled? – kérdezte dühös hangon, a szeme villámokat szórt, a kezében megállt a kés.

Jane remegve beletúrt a hajába, és megtelt a szeme könnyel. – Paul! Segítened kell.

A nő elmesélte az estét, aztán elmondta, hogy Anton haza akarta vinni, miután megittak néhány italt. Elmesélte, hogy a férfi a karjaiban vitte fel a lakására, és hogy erőszakoskodott vele. Hiába akart kiszakadni az öleléséből, hiába kiáltozott, képtelen volt bármit is tenni. Elmondta a vörös fénycsóvát, és hogy biztos benne, hogy ő ölte meg a férfit, és hogy most a maffia már biztosan keresi.

• Jefrem Zsukovszkij? Legalább öt éve vagyok a nyomában. – mondta a férfi, és a nő elé rakta a kész rántottát, majd ráparancsolt, hogy egyen. Azután felkapta a telefonját, és beszélni kezdett valakivel, hamis papírokról és útlevélről.
• Be kell festenünk a hajad. – jelentette ki, amikor lerakta a telefont. – Egy időre el kell tűnnünk, Svájcba utazunk. Van ott a hegyekben egy búvóhely, a védelmi programokhoz használjuk, addig az FBI megkeresi Jefremet meg a büdös cimboráit, és lecsukjuk őket jó sok időre. Nem esik bajod, ígérem.

Paul futólag végigsimított a nő szőke hajtincsin, majd mikor észrevette Jane meglepett tekintetét, elkapta a kezét.

• Elmegyek hajfestékért, zárd be az ajtót, és csak nekem nyisd ki, értetted? Hármat fogok kopogni. Ne használj semmilyen elektronikai eszközt, a tv-t se kapcsold be. Mindjárt jövök. – mondta, majd felkapta a dzsekijét, és máris az ajtón kívül volt.

Jane elmosogatta a tányérját, majd észrevette, hogy a férfi a konyhapulton hagyta a fegyverét. Jól jöhet, ha a kígyó emberei megtalálják itt, bár nem tudná, hogyan kell használni. Vett egy nagy levegőt, hogy megnyugodjon, majd felfedezőútra indult a lakásban.

Paulnak mindig is hihetetlenül jó ízlése volt, és szemmel láthatólag szerette a bőrt. A lakás merőben más volt, mint amikor Elenával éltek benne, most már egy kicsi sem maradt benne a nőből. Egyetlen fotó bizonyította, hogy a húga valaha itt élt. Jane felkapta a képet, amin a férfi és a nő pózoltak egy parkban, egymásba gabalyodva. Emlékezett rá, mennyit áradozott neki Elena róla. Ügyvéd volt, így találkozott az FBI-nál dolgozó férfival, akivel szinte rögtön egy hullámhosszra kerültek. Elena más volt, mint Jane, a munkájának élt, az igazság éltette, sosem járt szórakozni, és mindig mindent becsületesen csinált.  Paul volt az első, aki kirángatta a csigaházából, síelni vitte, és táncolni járt vele. Boldog volt, és hálás volt ezért a férfinak. Emlékezett rá, amikor Elena bemutatta neki a férfit. Furcsa melegség futott át rajta, amikor kezet fogtak, és Paul kreol bőre és barna szeme teljesen levette a lábáról. Sosem mondta el a húgának, képtelen lett volna, és miután Elena autóbalesetben meghalt, már rá sem tudott nézni a férfira. Három éve nem látta- gondolta Jane, és átment a nappalin, egyenesen a hálószobába. Tudta, hogy nem kellene, de körülnézett a szekrényekben, benézett a fiókokba. Hirtelen összerezzent, amikor puffanást hallott, majd a zajt veszekedés követte. A felső szomszédok- állapította meg.

Kinézett a hálószoba ablakából, de senkit sem látott az utcán. Itt biztonságban van. Legalábbis nagyon remélte.

Paul bement egy éjjelnappali kisboltba, és megkereste a szépítkezőszereket. Lekapott egy sötétbarna hajfestéket, beledobta a kosárba, majd a pénztárhoz sietett. Mostanra már biztosan kint vannak a helyszínelők Jane lakásán, és Jefrem pedig keresteti a lányt- gondolta.  Talán vérdíjat is kitűzött a fejére. Igen, biztos volt benne, hogy ráállított pár embert a lányra, és nem tart sokáig, amíg meg tudják hol van.

Paul kilépett a boltból, majd átment az utca túloldalára, és besétált egy kocsmába.

• A hétvégi extrát kérem. – mondta, amikor a pulthoz lépett. A kocsmáros végignézett rajta, bólintott, majd előhúzott a pult alól egy csomagot, és töltött neki mellé egy whiskyt.
• Pont az az évjárat, amelyiket szereti. A szokásos beszállító.

Paul bólintott, lehúzta az italt, majd felkapta a csomagot, és kisétált. Pár perc alatt a lakásához ért, és a megbeszéltek szerint hármat kopogott az ajtón. Jane lassan, riadtan nyitotta ki. A férfi kézen fogta, és rögtön a fürdőbe vezette. Szétbontotta a dobozt, Janet pedig leültette a kád szélére, és hozzáfogott a hajához.

• Nem először csinálsz ilyet. – inkább kijelentés volt, mint kérdés a lány részéről. Paul gyengéden beledörzsölte a festéket a hajába, amitől a nő megborzongott. Az izgatottságra fogta.
•  
• Kérlek, ne haragudj, hogy belekevertelek ebbe. – szólt a lány, és finoman megérintette a férfi karját. – Tudom, hogy nem kerestelek, amióta Elena…

Elhallgatott. Hiányzott neki a testvére, annyira, hogy az már fájt. Megérintette a láncot a nyakában, amitől kissé megnyugodott. – Sosem mondta, hogy furcsa képességei lennének? Hogy tud olyasmit, amit talán más nem?

Paul felcsatolta a lány hosszú haját a feje tetejére, majd a vállára terített egy törölközőt, és bement a szobába, hogy összepakolja a holmijait. A nő követte.

• Néha csinált furcsa szertartásokat, amikor nem voltam itthon. De azt hittem valami jóga szarság. Egy kicsit stresszes munkája volt, hát azt gondoltam, így ki tud kapcsolni, vagy ilyesmi. Aztán egy nap arra jöttem haza a bevásárlásból, hogy a fegyveremet fogdossa.

A férfi rápillantott a nőre, aki nagyon hasonlított egykori kedvesére, mégis annyira más volt. Nagyon más.

• Azt mondta, valami védő bűbájt rakott rá. Először kinevettem, de aztán, egy bevetésen, amikor a társammal tűzharcba kerültünk, én megmenekültem. Pontosan tudtam, mikor kell lőnöm, hova kell céloznom. A társam meghalt, én megúsztam.
• Sosem mondta, mire képes…- szólalt meg Jane.
• A végén egyre jobban belemerült. Azt mondta, tudja, hogy meg fog halni, és azt is mikor. És hogy vigyázzak rád…- nézett a nőre, majd behúzta a megpakolt táskája cipzárját. – Mennünk kell. Mosd le a hajad, azután irány a reptér.

Jane megmosta a haját, majd megszárította, és belenézett a tükörbe. Alig ismert magára, de pontosan ez volt a lényeg. A szobában új ruhákat készített neki a férfi, és véletlenül pontosan a méretei voltak. Felhúzta a farmert és magára vette a pulóvert, majd felvette a csizmát is. Amikor a férfi belépett, és végignézett rajta, a szíve úgy dobogott a mellkasában, mintha ki akarna törni belőle. Vágy? Ez az, amit a férfi szemében lát?

• Gyönyörű vagy, Jane. – mondta neki, lágy hangon, ahogy eddig még egyszer sem szólt hozzá. A nő zavartan a füle mögé söpörte a haját, majd felkapta a táskáját.
• Készen vagyok.

Paul odalépett hozzá, és átnyújtott neki néhány igazolványt, meg egy útlevelet.
– A régieket elégettem. Mostantól a neved Elizabeth Cross. Minnesotából jöttél, és úton vagy a beteg nagynénédhez Genfbe. Én pedig a férjed vagyok, Adam Cross. Rendes adófizető polgárok vagyunk, csak semmi feltűnés.

Jane bólintott. – Szóval házasok vagyunk?

Paul mélyen a szemébe nézett. – Megígértem Elenának, hogy vigyázok rád. Hát ezt is fogom tenni.

Mikor kiléptek az épületből, és egy taxival elindultak, Jane úgy érezte, most már semmi sem lesz ugyanaz, mint eddig. Félelem fogta el, hogy meddig kell a hegyek között bujkálnia, ugyanakkor tudta, ha életben akar maradni, ez az egyetlen megoldás.

Paul mellett biztonságban érezte magát. Rápillantott a férfire, aki meredten nézett ki az ablakon.

Igen, a legjobb kezekben van.