Mikor Jane felkelt éjszaka, először azt sem tudta hol van. Szétnézett, majd felült a kanapén, és akkor vette észre Paul-t, ahogy őt figyeli, éberen, mintha csak valami robot lenne.
Megdörzsölte a szemét, majd, mint a villámcsapás, rázúdult minden, ami napközben történt vele. A szíve kalapálni kezdett.
Paul elindult a konyhába, a nő pedig követte. A férfi elővett néhány hozzávalót, és elkezdett összeütni neki egy rántottát. Olasz családból származott, könnyen eligazodott az ételek világában. Jane leült vele szemben a konyhapulthoz, és mivel melege lett, levette a pulcsiját. A férfi rögtön észrevette a karján lévő kéznyomokat, amelyeknek belilult a helye.
Jane remegve beletúrt a hajába, és megtelt a szeme könnyel. – Paul! Segítened kell.
A nő elmesélte az estét, aztán elmondta, hogy Anton haza akarta vinni, miután megittak néhány italt. Elmesélte, hogy a férfi a karjaiban vitte fel a lakására, és hogy erőszakoskodott vele. Hiába akart kiszakadni az öleléséből, hiába kiáltozott, képtelen volt bármit is tenni. Elmondta a vörös fénycsóvát, és hogy biztos benne, hogy ő ölte meg a férfit, és hogy most a maffia már biztosan keresi.
Paul futólag végigsimított a nő szőke hajtincsin, majd mikor észrevette Jane meglepett tekintetét, elkapta a kezét.
Jane elmosogatta a tányérját, majd észrevette, hogy a férfi a konyhapulton hagyta a fegyverét. Jól jöhet, ha a kígyó emberei megtalálják itt, bár nem tudná, hogyan kell használni. Vett egy nagy levegőt, hogy megnyugodjon, majd felfedezőútra indult a lakásban.
Paulnak mindig is hihetetlenül jó ízlése volt, és szemmel láthatólag szerette a bőrt. A lakás merőben más volt, mint amikor Elenával éltek benne, most már egy kicsi sem maradt benne a nőből. Egyetlen fotó bizonyította, hogy a húga valaha itt élt. Jane felkapta a képet, amin a férfi és a nő pózoltak egy parkban, egymásba gabalyodva. Emlékezett rá, mennyit áradozott neki Elena róla. Ügyvéd volt, így találkozott az FBI-nál dolgozó férfival, akivel szinte rögtön egy hullámhosszra kerültek. Elena más volt, mint Jane, a munkájának élt, az igazság éltette, sosem járt szórakozni, és mindig mindent becsületesen csinált. Paul volt az első, aki kirángatta a csigaházából, síelni vitte, és táncolni járt vele. Boldog volt, és hálás volt ezért a férfinak. Emlékezett rá, amikor Elena bemutatta neki a férfit. Furcsa melegség futott át rajta, amikor kezet fogtak, és Paul kreol bőre és barna szeme teljesen levette a lábáról. Sosem mondta el a húgának, képtelen lett volna, és miután Elena autóbalesetben meghalt, már rá sem tudott nézni a férfira. Három éve nem látta- gondolta Jane, és átment a nappalin, egyenesen a hálószobába. Tudta, hogy nem kellene, de körülnézett a szekrényekben, benézett a fiókokba. Hirtelen összerezzent, amikor puffanást hallott, majd a zajt veszekedés követte. A felső szomszédok- állapította meg.
Kinézett a hálószoba ablakából, de senkit sem látott az utcán. Itt biztonságban van. Legalábbis nagyon remélte.
Paul bement egy éjjelnappali kisboltba, és megkereste a szépítkezőszereket. Lekapott egy sötétbarna hajfestéket, beledobta a kosárba, majd a pénztárhoz sietett. Mostanra már biztosan kint vannak a helyszínelők Jane lakásán, és Jefrem pedig keresteti a lányt- gondolta. Talán vérdíjat is kitűzött a fejére. Igen, biztos volt benne, hogy ráállított pár embert a lányra, és nem tart sokáig, amíg meg tudják hol van.
Paul kilépett a boltból, majd átment az utca túloldalára, és besétált egy kocsmába.
Paul bólintott, lehúzta az italt, majd felkapta a csomagot, és kisétált. Pár perc alatt a lakásához ért, és a megbeszéltek szerint hármat kopogott az ajtón. Jane lassan, riadtan nyitotta ki. A férfi kézen fogta, és rögtön a fürdőbe vezette. Szétbontotta a dobozt, Janet pedig leültette a kád szélére, és hozzáfogott a hajához.
Elhallgatott. Hiányzott neki a testvére, annyira, hogy az már fájt. Megérintette a láncot a nyakában, amitől kissé megnyugodott. – Sosem mondta, hogy furcsa képességei lennének? Hogy tud olyasmit, amit talán más nem?
Paul felcsatolta a lány hosszú haját a feje tetejére, majd a vállára terített egy törölközőt, és bement a szobába, hogy összepakolja a holmijait. A nő követte.
A férfi rápillantott a nőre, aki nagyon hasonlított egykori kedvesére, mégis annyira más volt. Nagyon más.
Jane megmosta a haját, majd megszárította, és belenézett a tükörbe. Alig ismert magára, de pontosan ez volt a lényeg. A szobában új ruhákat készített neki a férfi, és véletlenül pontosan a méretei voltak. Felhúzta a farmert és magára vette a pulóvert, majd felvette a csizmát is. Amikor a férfi belépett, és végignézett rajta, a szíve úgy dobogott a mellkasában, mintha ki akarna törni belőle. Vágy? Ez az, amit a férfi szemében lát?
Paul odalépett hozzá, és átnyújtott neki néhány igazolványt, meg egy útlevelet.
– A régieket elégettem. Mostantól a neved Elizabeth Cross. Minnesotából jöttél, és úton vagy a beteg nagynénédhez Genfbe. Én pedig a férjed vagyok, Adam Cross. Rendes adófizető polgárok vagyunk, csak semmi feltűnés.
Jane bólintott. – Szóval házasok vagyunk?
Paul mélyen a szemébe nézett. – Megígértem Elenának, hogy vigyázok rád. Hát ezt is fogom tenni.
Mikor kiléptek az épületből, és egy taxival elindultak, Jane úgy érezte, most már semmi sem lesz ugyanaz, mint eddig. Félelem fogta el, hogy meddig kell a hegyek között bujkálnia, ugyanakkor tudta, ha életben akar maradni, ez az egyetlen megoldás.
Paul mellett biztonságban érezte magát. Rápillantott a férfire, aki meredten nézett ki az ablakon.
Igen, a legjobb kezekben van.