Szívrablók

Anna végigsétált a hotelszobán, amelyből tökéletes kilátás nyílt a városra, és leült a fésülködőasztal mellett a laptopjához.

Megigazította a törölközőt a fején, összehúzta a köntösét, és pötyögni kezdett a billentyűzeten.

Ahogy sokszor már írói karrierje során, most is a zuhany alatt kapta el az ihlet. Hálát is adott érte, mert napok óta képtelen volt egy szót is papírra, pontosabban Word dokumentumra vetni, a határidő pedig már igen szoros volt.

Egy óra telhetett el, amikor arra eszmélt fel, hogy éhes, és gyorsan rendelt valamit a szobaszerviztől. Nem kellett sokat malmoznia, amíg meghozták az ételt, bár ezt egy négycsillagos hoteltől el is lehet várni.

• Parancsoljon Hölgyem, a salátája. – vigyorgott rá a fiatal férfi aranyos pingvin nyakkendőben, és kivillantotta a fogkrémreklámok álomfogsorát.

Anna elég jól felismerte, mikor vonzódik hozzá egy férfi, és visszamosolygott, de igyekezett minél hamarabb búcsút inteni neki, mert jelenleg egy szerelem volt az életében: a munkája. Semmi szüksége nem volt a férfiakra, mert elégszer esett már csapdába ahhoz, hogy elege legyen belőle. Mondjuk, ami azt illeti, ezek a csalódások segítették hozzá, hogy jó író legyen, és ezekből a tapasztalatokból született az utóbbi három könyve is.

Áldjon meg benneteket! – mondta hangosan, és nekiesett a salátának. Tudatosan étkezett, mint ahogy az életében mindent tudatosan csinált. Legalább is, az utóbbi öt évben összeszedte magát. Sokat utazott, de a futásra vagy edzésre mindenhol sort kerített. Unta az egyhangúságot, ezért eladta a lakását Budapesten, amit elég sokáig formált, csinosítgatott, de nem bánta. Bútorok, és tárgyak, amihez nem ragaszkodott.

• Fogadjunk, hogy Déni az oka! – vágta rá a barátnője, Lili, amikor bejelentette, hogy már egy hete hirdeti. A Guzsdu udvarban ültek, és egy pohár bor felett beszélték meg az elmúlt időszak történéseit.
• Dehogy, nem minden a pasik körül forog! – rázta a fejét Anna. – Dénes egy szemét gazember, és hidd el, nagyon gyorsan lezártam az egészet. Nem is hinnéd, milyen gyorsan.

Lili már óvodás koruk óta ismerte a nőt, nem lehetett ilyen könnyen becsapni.

• Azt ne mondd nekem, hogy semmi köze nem volt hozzá! Mert akkor megeszem a kalapom.

Igen, ami azt illeti, talán igaza lehetett, de nyílván ezt sosem árulta volna el neki. Félretette a tányérját, és visszaült a gép mellé. Írás helyett azonban belépett a Fájlkezelőbe, és megnyitotta a ,,Múlt” albumot.

Rengeteg képet tárolt benne, legalább százat. Nézegette a lányt, aki akkor volt. Mennyit mosolygott! Atyaég, milyen rég volt, több mint hat éve, de a képek gyorsan visszarepítették az időben. Egy pár éve talán még fájt volna neki a Dénessel készült fotókat nézegetni, de ma már semmit nem érzett. Se szomorúságot, se csalódottságot, se elveszettséget. Pedig a férfinek sikerült egy világot összerombolni benne, amikor kiderült, Amerikában eljegyzett egy másik lányt. Valakit, aki visszavárta, akivel házat terveztek venni, és gyerekeket akartak nevelni. Valakit, aki teljes ellentéte volt, szőke, kék szemű, telt alkatú, és bölcsész. Anna pedig a seszínűbarna hajával, mélyen ülő zöld szemével, vékony alkatával tökéletesen illett Dénes magasságához, dús, fekete hajához, és nagyon sötét szeméhez. Mindketten Nemzeti gazdálkodást tanultak a Corvinuson, csak három év különbséggel. Anna elsősként meg akarta váltani a világot, Dénes pedig úgy tűnt, megállapodik mellette.

Úgy tűnt.

Csak éppen a lényeget titkolta el. Teljes három éven keresztül hazudott neki. Hazudott a menyasszonyának Amerikában. Talán még önmagának is.

Anna összerezzent, amikor megcsörrent a mobilja. Bezárta a mappát, és felvette a telefont.

• Na, most merre csatangolsz? Nem hívtál, kezdtem aggódni.
• Anya, ne haragudj. Hosszú volt az út Torontóba. – a nő az ablakhoz sétált, és csodálattal nézte a felhőkarcolók fényeit. A szíve megtelt nyugalommal.
• Apád azt mondta, Karácsonyra mindenképp haza kell jönnöd. Nem érdekli, hol tartasz az új könyveddel. A lelkemre kötötte, hogy adjam át.
• Hát, átadtad. Ha azt akarja, hogy befejezzem, akkor most mennem kell. Még sehol sem tartok vele.
• Vigyázz magadra, és hívjál.
• Úgy lesz anya. Szeretlek. – mondta, és belemosolygott a telefonba.
• Én is, Ácska.

Anna letette a telefont, és nekiült, hogy addig írjon, amíg ki nem dől.