Néhány tökéletes hét után, amit Torontóban töltött, Anna visszautazott Budapestre. Folytatta a könyvét, amelynek cselekménye javarészt Kanadában játszódott, miközben felolvasóestet tartott az előzőből.
Magában mosolygott, amikor készülődött. Álmában sem merte gondolni, hogy egyszer ennyire sokan kapkodják majd el a regényeit, azt meg végképp nem, hogy még felolvasóestekre is lenne igény.
Hála az ismerettségeinek, egy nagyon stílusos kávézóban tarthatta meg az estét. Sokat időzött ott főiskolai évei alatt is. Úgy gondolta, ismerős terepen magabiztosabban állhat ki az olvasók elé.
Felkapta a kis virágos ruháját, ami legalább már százszor felvett, de még mindig imádta, és megtetézte egy blézerrel. Magassarkú cipőt húzott, feltekerte a haját a feje búbjára, arany fülbevalót akasztott a fülébe, és elégedetten elindult otthonról.
A Coffee Angel-ben már javában gyűlt a tömeg, folyamatosan teltek meg a székek. Kellemes hangulat uralkodott a helyiségben, így Anna is nyugodt lehetett.
A lány rámutatott egy szárnyát kitáró, az ég felé néző angyalszoborra az egyik sarokban.
Anna a szívéhez kapott és meghatottan nézett Eszterre. – Komolyan?
Egy fél óra múlva már Anna szavait itta a közönség. A második könyvéből olvasott fel, aminek főszereplői Bence, és Niki évekig együtt vannak, látszólag fülig szerelmesek egymásba, mindenki azt hiszi, hogy együtt öregszenek meg. Ám Bence egyik éjszaka meggyilkolja a lányt egy sikátorban. Az esetet vizsgáló rendőrök elől sikerül a férfinak elmenekülnie, tökéletes alibit kieszelve átvernie őket, végül egy apróság buktatja le a férfit. Megfeledkezik a fél szív medálról, amit leszakít a nő nyakáról, miután megkéseli, és a sajátja mellé akasztva hordja. Mivel Niki sohasem vette le a láncot, és az eset estéjén is rajta volt, csak az vehette el tőle, aki az életétől is megfosztotta.
A kávézóban feszült csend követte a cselekményt. Miután Anna befejezte a felolvasást, kérdések záporával halmozták el. Egyesek azt akarták tudni, hogy milyen indíttatásból írta a romantikus krimit, mások a magánélete felől érdeklődtek, de sokan dicsérettel illették érdekes stílusát, feszült történetszövését, amely lázban tartja az olvasót, és addig kínozza, amíg meg nem veszi a könyvet és el nem olvassa.
Nos, gondolta a lány, ez volt a cél.
A férfi felállt, és rendületlenül nézett Anna szemébe, várva a választ a feszült csendben.
Dénes annyira más volt, mégis ugyanaz. Nem tudta megmagyarázni, miért, talán a borosta tette, vagy az öltöny, amit sosem szeretett annak idején viselni, de valahogyan másnak tűnt.
A nő lesütötte a szemét, és nyelt egyet. Gyorsan össze kellett szednie a gondolatait, mielőtt bárki is észrevenné ezt a pillanatnyi megrökönyödést. Mégis mi a francot keres itt?
Anna idegesen babrálni kezdett a borító sarkával.
El kell tűnnie. Most azonnal el kell tűnnie- gondolta, és hátraszaladt Eszterhez, aki talán ki tudja csempészni őt a hátsó ajtón, az után eszébe jutott, hogy az gyávaság lenne.
Kikukucskált a konyhából, de nem látta a férfit. Megköszönte Eszternek a nagyszerű estét, és megígérte, hogy másnap visszajön egy reggelire, majd az ajtó felé vette az irányt. Fognia kell egy taxit, ami majd elviszi a szállodába.
Amint kilépett a bejáraton, megcsapta a kellemes levegő és egy férfiparfüm illata. Még mielőtt megpillantotta volna Dénest, már akkor tudta, hogy az övé. Évekkel ezelőtt is már pont ugyanezt használta.
Anna szembefordult a férfivel. – Mit csinálsz itt?
Dénes megvonta a vállát. – Erre sétáltam, és megláttalak az ablakból. Semmit nem változtál.
A nő elkezdett felfelé sétálni az utcában, remélve, hogy minél előbb jön arra egy taxi.
Anna azonnal lerázta a kezét magáról, és összehúzott szemekkel nézett Dénesre. – Ne érj hozzám. Ne vigyél haza. És ne gyere a felolvasásaimra se. Egyáltalán ne is lássalak.
Azzal, mint aki jól végezte dolgát, ott hagyta főni a levében a férfit.