Szívrablók-3.

Egy papírgalacsin hat másodpercenként koppant egy motiváló plakáton, amit Dénes az irodájában tartott.

Már egy egész halom összegyűrt jelentés gyűlt össze a szőnyegen.

Rápillantott az órájára. Lassan dél volt, de még semmi használhatót nem csinált.

Természetesen tisztában volt az okával, de nem vallotta be volna magának. Bár minden erejével azon volt, hogy megfeledkezzen az Annával való találkozásáról, egyszerűen képtelen volt rá.

Azon tűnődött, mi a fenéért kellett neki éppen arra mennie aznap. Mehetett volna haza taxival is, vagy tömegközlekedéssel, ugyanis az autója szervizben volt, de ő inkább úgy döntött, kiszellőzteti a fejét a friss levegőn, és elsétál haza.

Aztán meglátta az ablakon keresztül. Ott állt, virágmintás ruhában, feltűzött hajjal és ragyogó mosollyal beszélgetett valakivel.

Dénes gyomra görcsbe rándult, ahogy meglátta, és tudta, be kell mennie. Látta a kiírást, miszerint Szabó Anna felolvasó estet tart legújabb regényéből, és amikor beosont az ajtón, már tudta, hogy ez rossz ötlet. Nagyon rossz ötlet.

Olvasta a könyveit. Minden megjelentett sort. Talán pont ezért döntött amellett, hogy mindenképp beszélnie kell vele. Nagyon rég volt már, hogy találkoztak, azóta mind a ketten megváltoztak, de Dénes képtelen volt elfelejteni őt.

A nő teljesen világosan fogalmazott, amikor szakított vele, és úgy eltűnt a föld színéről, hogy képtelenség volt megtalálni.

Most pedig itt volt, gyönyörűbb, mint valaha, és megint ellökte.

Dénes felsóhajtott, amikor eszébe jutott a lány illata. Még mindig megmozgatta őt, ehhez kétség sem fért. Talán még kívánta is. Igen, határozottan akarta, és emiatt nem aludt éjszakánként, emiatt nem tudott dolgozni, és ezért ül most itt úgy, mint akit elhagyott a lélek.

Kinyílt az iroda ajtaja és az apja lépett be rajta. Mikor meglátta a magába roskadt férfit, aki az asztalon könyökölve ült, a tenyerébe temetve az arcát, elfintorodott.

• Drága fiam, azért vettelek fel a családi céghez, mert kitűnőre diplomáztál, és mert tudtam, hogy megvan a magadhoz való eszed. De napok óta úgy nézel ki, mint akinek elmentek otthonról, mégis mi az Isten történt?

Dénes hátradőlt, és gyűrt egy újabb galacsint. – Találkoztam Annával.

• Csak azért vagy ilyen…- az öreg elhallgatott, és végigsimított őszes szakállán. – Ja, hogy Annával.
•  

Az öreg mély hangon felnevetett. – Hát mert tönkretetted szegény teremtést.

Dénes összehúzott szemmel nézett az apjára.

• Mert tőled fogadtam el tanácsot.

Az öreg elgondolkodott egy pillanatra, megvizsgálta a cipője orrát, majd megvonta a vállát.

• Nos, az üzlethez mindig is jobban értettem, mint a nőkhöz, mit gondolsz, anyád miért hagyott ott tíz éve?
• Húsz. Húsz éve, apa.
• – a férfi becsukta maga mögött az ajtót, majd visszafordult, és újra benyitott. – Fél óra múlva várom a kimutatásokat az előző félévről. Tudod, hogy ma jön Szilárd, meg az a nagyképű hogyishívják felesége, nem hiányzik, hogy mindenbe belekössenek.

Dénes bólintott, majd amikor magára maradt, hozzávágta a galacsint a plakáthoz.

,, A sikerhez vágyakozva vezet az út” – olvasta, és arra gondolt, benne igenis rengeteg vágy van.

A vágy viszont néha rossz tanácsadó. Főleg, ha arra biztatja az embert, hogy megkeresse Annát.

A nőt, aki egykor a mindene volt.