Materiális

Mindenkinek kell valami. Valami kézzel fogható materiális dolog. Keményen dolgoznak érte, hajtanak az autóért, házért, ékszerekért. 

Engem nem vonzz a csillogás. 

Sokkal inkább a lelkem boldogsága érdekel. 

Megannyi film készült már el azzal a témával, hogy XY küzdött, hogy minél gazdagabb legyen, minél több drága holmival vegye körül magát. Eljön a pillanat, amikor már annyira gazdag, hogy azt se tudja mire költse a pénzt. Elszórja, vesz egy jacht-ot, luxusverdát, hatalmas partikat rendez, lámával az udvaron meg tüzijátékkal. 

Aztán ül reggel a méregdrága asztalánál, a sokdolláros kávét szürcsölgetve és nosza, ráébred, hogy nincs neki semmije. 

Belül olyan sivár és üres, hogy átkeresztelhetnék a nevére a Szaharát.

Miért? 

Nem talál benne boldogságot. Úszhatna ugyan a pénzben, de a lelke nem elégül ki egy aranyékszertől, és az autója bőrülésének illata sem tölti  be a lelkét örömmel. 

Mert ahhoz több kell. A boldogság nincs meg a tárgyban. Egyszerűen nincs. 

Azt gondolom, a pénz kell. Szükség van rá, és legyen is meg mindenünk, ne féljünk tőle, hogy ki tudjuk-e fizetni a számláinkat, és a boltban se kelljen filléreskedni, és évente legalább egyszer eljussunk nyaralni.

Pénz nélkül éhen halunk, de az NEM MINDEN. 

Egy pár éve tudatosult bennem, hogy mi a fontosabb számomra. 

27 éves vagyok, és még nincs kocsim. Nem tudok vezetni, ami ugyan néha a hasznomra válna, de fontosabb dolgokat helyeztem mindig előtérbe. Rájöttem, nem is kell a boldogságomhoz. Egyszer jó lesz, ha lesz.

De fontosabb, hogy őszintén tudjak mosolyogni, mert a testem és a lelkem egyensúlyban van. 

Fontosabb, hogy el tudjak utazni és lássak olyan helyeket, amit még sosem. Felfedezzek kultúrákat. Vagy éppen boldoggá tegyem azokat, akiket szeretek.

Élményeket szeretnék gyűjteni, nem tárgyakat. 

És aztán rájöttem, hogy rossz helyeken dolgozom. Korán reggel elmegyek otthonról, késő este érek haza. Megteszem minden nap a lehető legtöbbet, hogy minél több pénzt kereshessek. Két nap pihenője van ugyan az embernek, de az semmire nem elég. Aztán jön egy újabb hét, egy újabb hónap. Bent az irodában a pult mellől nézem, ahogy elsuhan az ősz, majd a tél, és a gyönyörű tavaszból nyár lesz. Nap sem ér, hiszen amikor elindulok, sötét van, és hazaindulva már megint csak sötét van.  Megyek, teszem a dolgom, betartva szabályokat, mosolyogva az emberekre, és elsütve néhány poént, hogy gyorsabban leteljen, de belül…belül üresség van. Mindegy, hogy milyen munka volt, nem találtam a helyem. Mert ugyanazt láttam benne: a börtönömet.

Vívódtam, hiszen tudtam, pénz nélkül nem lehet élni. Én viszont nem tudok boldogtalanul élni. Na, most mit fogok tenni? 

2019…döntöttem. Ott hagytam az állásomat, ahol jól éreztem ugyan magam, de ezek az érzések egyszerűen nem hagytak nyugodni. 

Valami sokkal szabadabb, kreatívabb dologba kezdek bele. 

Kislány koromban az írás mellett rengeteget rajzoltam, festettem. Így a ceruza és ecset használata már szinte a kisujjamban volt. 

De vajon mi az, ami kreatív, lehet is vele keresni, de én oszthatom be az időmet? 

Úgy döntöttem, műkörmös leszek. Hiszen ma már szinte nincs olyan női lény, aki ne járna ilyen helyre, szinte már annyira alap dolog, mint elmenni a fodrászhoz. 

Maga a szakma nem egyszerű. Nagyon aprólékos, alapos munkát kell végezni, s a technikák, amiket el kell sajátítani, nem is olyan egyszerűek, mint ahogy az első körben gondoltam. 

Viszont lelkes vagyok. Mert tudom, hogy nem csak munka. Örömet és mosolyt csalhatok vele valakinek az arcára, aki eljön egy óra hosszára, és kibeszéli a napi fáradalmakat. Aki leteszi a terheit, miközben én kezelésbe veszem a kezeit. Mosolyogva meghallgatom, és megszépítem.

Ez pszichológia is, ami viszont engem mindig szintén érdekelt. 

Mi más ez, ha nem a test és lélek gyógyítása, valahol? 🙂

Emellett remélhetőleg többet tudok majd írni. 

Kiadhatom az első könyvem. 

Regényeket írhatok.

Több időm és a legfontosabb TÜRELMEM lesz a családom felé.

Biztosan lesznek fárasztó napjaim. 

De érzem, elindultam ebben az évben valami olyan felé, ami sokkal nagyobb elégedettséget fog okozni majd a szívemnek, mint a bankszámlám egyenlegének látványa. 

Zsóka

#nemszponzoralttartalom #nemreklam