Félhold

1.0AurinKékhttps://agardizsoka.cafeblog.huZsóka Agárdihttps://agardizsoka.cafeblog.hu/author/zso1119hotmail-com/FélholdJean bebotorkált a fürdőszobába. Alig vitte a lába, és a feje is kába volt, mintha valaki jó alaposan fejbe kólintotta volna. A szája kiszáradt, a szemei égtek, és az ezüstszínű ruha, amit a tegnap estére vett meg a város legdivatosabb butikjában, csupa vér volt. Belenézett a tükörbe, majd a kezére pillantott. Gyorsan megnyitotta a csapot, és elkezdte dörzsölni a piros vért egy kefével, ami alig akart lejönni róla. A szíve a torkában dobogott, és érezte, hogy rátör a pánik. <ul> <li>Istenem, most mit csináljak? – kérdezte magától fennhangon.</li> </ul> Hiszen ő tehetett róla. Egyszerűen összeroppantotta a tüdejét, látta, ahogy elkékül a férfi feje, levegőért kapkod, és oroszul könyörög neki, hogy ne tegye. Látta, ahogy vörös fénycsóva áramlik ki a saját kezéből. Egy pillanatra azt hitte, hallucinálja az egészet, de azután a férfi élettelen teste az övére zuhant, meleg vére elborította remegő testét. Alig tudta letolni magáról, olyan nehéz volt, ráadásul biztos volt benne, hogy tett valamit az italába a klubban és emiatt érzi magát olyan gyengének. <ul> <li>Az a szemétláda! – csattant fel, és lehámozta magáról a ruhát, majd beállt a zuhany alá, hogy lemossa a gyilkosságot.</li> </ul> Rátört a zokogás, elemi erővel tört ki a testéből a forró víz alatt. Hiszen ő csak egy egyszerű lakberendező, soha még a légynek sem ártott. A vitákat is messze elkerülte. És most itt van, nyakig benne a slamasztikában, és egy halott férfival a lakásán. Fel kell hívnia a rendőrséget, és elmondani nekik, mi történt. Ez a férfi erőszakoskodott vele, és el is kábította…talán megértik majd. De mégis hogy mondja el, hogy ezt ő tette? A saját kezével csinálta? Kinevetik, ha elmondja, hogy rövid melegség futott végig a karján, majd a következő pillanatban Anton már halott volt. Őrültnek fogják hívni, és bezárják egy elme gyógyintézetbe. Kilépett a zuhany alól, megtörölközött, majd felkapott egy melegítőt, összekötötte a haját, és visszament a szobába, hogy megkeresse a telefonját. Még mindig kábának érezte magát, és az ágyán fekvő hulla látványától émelyegni is kezdett. Felkapta a táskáját a földről, de nem volt benne a mobilja. Átkutatta a szobát, majd végigment a lakáson, de sehol sem találta. A francba! – kiáltott fel. Biztosan a klubban hagyta. Azóta már túladtak rajta valamelyik sarkon. Megállt, elgondolkozott egy percig, majd eszébe jutott, hogy Antonnak is biztosan van telefonja. Visszament a szobába, és felkapta a férfi zakóját. Áttapogatta a zsebeket, majd meg is találta a mobilt. Hat nem fogadott hívás. Jefrem, a kígyó. Úristen! Ez a bandavezérnek dolgozik, Los Angeles leghíresebb drogkereskedő maffiájának! Legalább nyolc éve vérdíj van a fején, mert senkinek sem sikerül elkapnia. Mostanra már biztosan bemérték a telefont, és tudják, hogy itt van nála. Meg fogják ölni! De előtte megcsonkítják, majd a kígyók közé vetik, hogy halálra marják, ha a kínzásba még nem halt volna bele. Hiszen ez teszi mindenkivel Jefrem, aki csak az útjában áll. Ő pedig megölte az egyik emberét, aki valószínűleg elég fontos szerepet tölthetett be nála, ha már ennyiszer hívta. Jean eldobta a készüléket, mintha csak tűzhöz ért volna, majd eszeveszett csomagolásba kezdett. El kell tűnnie innen! Most azonnal! Összeszedte egy kézitáskába, ami kell, felkapta az iratait, vett magához készpénzt a széfjéből, majd kisurrant az épület hátsó bejáratán, és fogott egy taxit. <ul> <li>A reptérre! – szólt előre a sofőrnek, majd a fejére húzta a pulcsijának kapucniját, és lejjebb csúszott az ülésen.</li> </ul> Jean megvizsgálta a tenyerét. Semmi nyoma nem volt már a vérnek, bár a keze még kicsit remegett, de az ő keze volt. Talán csak képzelte a vörös fényt, ami előtört belőle, amikor kétségbeesetten próbálta lelökni magáról a férfit? Férfi! Dehogy, egy megáltalkodott féreg drogoz csak be egy nőt, hogy aztán megerőszakolhassa, és azt tehessen vele, amit csak akar. Tehetetlen volt vele szemben, még sosem érzett ekkora kiszolgáltatottságot. Talán ez váltotta ki belőle a mágiát? A szülei meséltek neki róla, hogy Salemből származik a családja, de akkor azt hitte, csak dajkamese, amivel két eleven, kíváncsi kislányt akartak lefoglalni, őt, és a húgát, Elenát. Boszorkányok? Na még mit nem. Baromság. Istenem, Elena! – gondolta, és kövér könnycsepp folyt le az arcán. Ő biztosan tudná, mit kell tenni, és megnyugtatná, hogy minden rendben lesz. Megérintette a pici hold alakú medált, ami a húgáé volt, és amit a halála óta sosem volt hajlandó levenni. – Kérlek, segíts, mondd meg, mit tegyek! <ul> <li>Megérkeztünk, hölgyem! – szólalt meg a sofőr.</li> </ul> Jean előhúzott neki egy bankjegyet, majd kipattant az autóból, és besietett az épületbe. A hangosbemondóban egy kedves, női hang tájékozatta az utasokat az induló járatokról. Nagy volt a tömeg, igyekezett elvegyülni, és közben éberen figyelni, nem-e lát egy két furcsa arcot. <ul> <li>A 10:40 perckor Dallasba induló repülőre a beszállás megkezdődött. – adott tájékoztatást a géphang, és Jean máris tudta, hova kell mennie. Beállt abba a sorba, ahol a legkevesebben voltak, és vett egy jegyet a gépre.</li> </ul> A repülőn egy idős nő mellett kapott helyet. Egy vaskos könyvet szorongatott, így megnyugodott, hogy talán majd tud pihenni egy keveset, mert a feje majd szétszakadt. Körülnézett, majd amikor megállapította, hogy senki sem figyeli, helyet foglalt, és magára húzta a kapucniját. <ul> <li>Azt mondják, lehet, hogy viharba kerülünk. – hajolt hozzá az idős asszony, és feljebb tolta az orrán a szemüveget.</li> <li>Hogyan? – nézett rá Jean kérdően.</li> <li>Biztosan azért fáj ennyire a feje. Ne aggódjon, amint felszállunk, egy biztosan jön erre egy kedves légi utaskísérő, és kérünk tőle valami gyógyszert. Addig is pihenjen csak. </li> </ul> Az asszony megpaskolta a kezét, majd maga elé vette a könyvét, és nem szólt hozzá többet. Jean pedig amint megkapta az aszpirinjét, azonnal álomba szenderült. Dallasban esett az eső, mintha dézsából öntötték volna. Beszállt egy taxiba, megadta a címet, majd rájött, hogy képtelen azonnal odamenni, így megállt egy bárnál. Leült a pulthoz, ivott néhány felest, majd észrevette, hogy egy férfi őt bámulja a másik oldalról. Felnézett rá, és mivel kicsit sem tűnt orosznak, hát nem foglalkozott vele. Ivott még egy felest, majd otthagyta a bárt, és gyalog nekiindult az utcáknak. Időközben beesteledett, de jól ismerte a környéket, így még spiccesen is tudta, merre induljon. Amikor meglátta a lakást, átment az úton, és leült a lépcsőre, reménykedve, hogy jön valaki, aki beengedi majd. <ul> <li>Jean?</li> </ul> A nő felnézett, majd megdörzsölte a szemét, hogy biztosan jól lát-e. – Paul! <ul> <li>Istenem Jean, mi van veled? Hogy kerülsz ide? – a férfi lehajolt hozzá, és segített neki felállni, majd felkapta a táskáját. – Gyere, felmegyünk.</li> <li>Fel? Ó, igen, felmegyünk…Bár én lehet, hogy….felmegyek, de az a helyzet, hogy farkaséhesvagyok… és van itthon kínai?</li> <li>Jean, te részeg vagy? – hajolt közelebb a férfi, és a nőt azonnal megcsapta a jól ismert aftershave.</li> </ul> Paul besegítette a liftbe, majd elkapta a derekát, hogy ne essen össze. Ahogy felértek a nyolcadikra, előkapta a kulcsát a zsebéből, és bevitte a lányt a lakásba. <ul> <li>Hű, de megváltozott ez a lakás… - szólalt meg a lány, majd elnyúlt a kényelmes bőrkanapén. – Elenának sose jutott volna eszébe egy ilyen garnitúra, utálta a bőrt. Kivéve a tiédet…a tiédnek mindig azt mondta, hogy isteni illata van.</li> </ul> A lány kuncogni kezdett, mire a férfi odalépett hozzá egy pohár vízzel, és komor tekintetétől összeszorult a torka. <ul> <li>Idd meg, aztán pedig eszel valamit. Ha ettél, akkor pedig lepihensz. És utána elmeséled, mi történt.</li> <li>Igen is, uram. – suttogta a lány. A férfi kiment a konyhába, ő pedig pár perc múlva már elaludt a kanapén.</li> </ul> Paul szólni akart, hogy kész a vacsora, de inkább hagyta őt pihenni. Elővett egy takarót, és betakarta vele a lányt, majd végignézett rajta. Érezte, hogy bajban van, és tudni akarta, mibe keveredett. Mindesetre akármi legyen is az, segíteni fog neki. Bármit megtett volna érte. Visszament a konyhába, a jelvényét lerakta a pultra, magához vette a fegyverét, aztán egy bögre teával leült a lánnyal szemközti kanapén, és őrizte az álmát. <img class="alignnone size-medium wp-image-47" src="https://agardizsoka.cafeblog.hu/files/2018/07/3a4ac396921fcdacc994fb65ad8bda48-300x300.jpg" alt="" width="300" height="300" />rich