Borsa Brown.
Egy ízig-vérig nő, akire ha ránéz az ember, egy nagyon ambiciózus, kedves, céltudatos személyt lát. Megdöbbenve olvastam róla, hogy érettségi után már középvezetői székben ült egy multi cégnél. Ma már két gyönyörű leány édesanyja, és író, mégpedig az ország egyik legjobbja, ugyanis jelenleg is listavezetők a könyvei az előjegyzési listákon. Két tavaly megjelent művét pedig Aranykönyv Díj-ra jelölték. Romantikus, erotikus történetei hihetetlen mennyiségben kelnek el, de szeretne majd mesével is előrukkolni, ugyanis szívügye, hogy a gyerekek minél többet olvassanak.
Ezek után az információk után úgy döntöttem, szeretnék belesni kicsit a lelki világába is. Kíváncsi voltam, milyen személyiség rejlik a művek mögött.
- Zsóka: Kedves Borsa, köszönöm, hogy elvállaltad ezt az interjút! Mondd csak, gyermekkorodban volt róla fogalmad, hogy felnőttként mivel szeretnéd keresni a kenyered?
Borsa: Én köszönöm a lehetőséget.
Gyerekkoromban orvos akartam lenni. Emlékszem voltak babáim, műanyag macijaim, amiknek folyamatosan szurikat adtam. Ez olyannyira végigkísért, hogy egészségügyi iskolában kötöttem ki, és orvosi egyetemre készültem. Az injekciókról átpártoltam a lélekre, pszichológus szerettem volna lenni. Sajnos ez nem sikerült, de szentül meg vagyok róla győződve, hogy valamiképpen mégis, mert a könyveimnek igencsak fontos vonala, az emberi lélek.
- Zsóka: Ma már nagy rajongótáborod van a csodás könyveid miatt. Hogy jött a regényírás?
Nem rajongótáborom van, hanem olvasóim. Ehhez a kifejezéshez azért ragaszkodom, mert szerintem az olvasók a történetekért, a karakterekért vannak oda, és ez egy író esetében pont így a jó. A regényírást biztos az ég küldte nekem, mert sosem terveztem, a legkisebb szándék sem volt meg bennem, hogy én író legyek. Tény, már általános iskolásként is nagyon szerettem az irodalmat, a verseket, de az írói pályával nem kacérkodtam. Verseket és regényeket is a saját szórakoztatásomra kezdtem írni. Első kéziratom hat évig „hevert a fiókban”, mire a barátnőm unszolására elküldtem pár kiadónak.
- Zsóka: Két elképesztően szép és tehetséges lányod van. Ha belelendülsz egy témába, hogyan kell elképzelni az alkotó Borsát? Belefeledkezel, és kizárod a világot, ha jön az ihlet, vagy van egy jól megszokott rendszer a család életében?
Borsa: Semmi sem történhet, ami hátrébb sorolja a gyermekeimet. Mindig ők az elsők. Sok időbe telt, míg kialakítottam azt a rutint, amit mindnyájan el tudtunk fogadni. Ma már csak az írásból élek. Amint kiürül a ház, és mindenki elmegy otthonról, leülök a gép elé, és dolgozom. Nagyjából úgy, ahogy mindenki más is. Ha lenne az írás mellett más munkám, akkor bizonyára nem menne ilyen könnyen, és szerintem tökéletesen sem.
Írás közben természetesen kizárom a külvilágot. Egyedül vagyok otthon, bedugom a fülem, zenét hallgatok, és közben odautazom a karaktereimhez. Másként nem is lehet csinálni. Egy író ugyanúgy beleszeret a karaktereibe, mint az olvasó. De amint lecsukom a laptopot, és befejezem a munkát, már el is engedem őket, a családra koncentrálok. Sosem kattogok, hogy mit kéne írni, tudom, ha leülök, azonnal jönni fog gondolkodás nélkül. Az ihletet inkább pillanatnyi érzéseknek tartom.
- Zsóka: Könyveid tematikája miatt felmerül a kérdés, hogy szerinted mitől működhet egy hosszú távú párkapcsolat? Mitől lesznek egyensúlyban a férfi-női szerepek?
Borsa: Ha lenne erre recept, és ismerném, akkor azt is megírnám könyvben. J Fogalmam sincs. Én nem vagyok életvezetési tanácsadó, sem párterapeuta. Azt tudom, hogy a nőnek, nőnek kell maradnia, a férfinak, meg férfinak. Modern a világunk, de ebben igenis a régi időkre kell hagyatkoznunk. Sokszor mi nők nem hagyjuk a férfiaknak, hogy férfiként viselkedjenek. Pedig igenis meg kell hozni pár döntést: Például kiégett a villanykörte. Nyílván ki tudom cserélni, de nem fogom! Ez most egy nagyon jelentéktelen példa, de talán itt kezdődik minden.
- Zsóka: Szerinted mitől Nő a Nő?
Borsa: Attól, hogy annak érzi magát. Mindenkinek a saját határait kell megtalálnia. Az a párválasztás alapja, hogy jó esetben olyan valaki mellé kerülünk, akinek ugyanazok a határai. Nem ruházkodásról, vagy csak külsőségekről van szó. Ha rendben az önbecsülésünk, akkor tréningben is ugyanolyan nőnek érezhetjük magunkat. Ehhez szerintem az is hozzátartozik, hogy több mezsgyén értékesnek érezze magát az ember. Anyaként ugyanúgy, mint nőként, aki hat a férfira. És könyörögve kérek minden férfit, ne szólítsa úgy a feleségét: Anya!
- Zsóka: Mit gondolsz a mai, XXI. századi kapcsolatokról?
Borsa: Sok minden kifelé csillog, befelé rohad. Mindenki tökéletesnek mutatja a párkapcsolatát, miközben mindenki tudja, hogy olyan nem létezik. Kicsit befelé kéne élni. Ha a privát szféránk minden szegletét megosztjuk a világgal, akkor mi marad nekünk? Az ember maradjon érdekes! És a nő is attól érdekes, hogy csak sejtelmesen mutatja meg magát, a lelkét, a kapcsolatait. Szóval röviden azt gondolom, a mostani kapcsolatok sokszor a világnak szólnak, miközben az emberek magányosnak érzik magukat.
- Zsóka: Ha biztosan tudnád, hogy újjászülethetsz, nő vagy esetleg férfi testbe születnél? Miért?
Borsa: Boldog vagyok nőként, és én mindig is élveztem, hogy nő vagyok. Vannak érzések, értékek, amik csak a nőknek járnak. Ennek ellenére naná, hogy kipróbálnám milyen férfiként élni! J Sokszor bújok írás közben is férfiak bőrébe, és azt is élvezem. Imádom, hogy nő vagyok, de nagyon bírom a pasik lelkét!
- Zsóka: Ha három dolgot változtathatnál meg a világban, mik lennének azok?
Borsa: Hát ez elég bonyolult kérdés, többféleképpen tudom értelmezni. Nyílván jöhetnék a sablonszöveggel, mint a világbéke, meg ilyesmik. De mégis olyan három dolgot szeretnék kiemelni, ami biztos megfordul minden ember fejében olykor.
1: Szeretném olykor megállítani az időt, vagy visszatekerni.
2: Szeretnék kicsit előre látni, s biztosnak lenni abban, hogy jó döntést hozok.
3: Szeretném, ha sosem érné bántódás azokat, akiket a világon a legjobban szeretek.
- Zsóka: Szerinted mi a boldogság?
Borsa: Érték! A boldog ember szerintem tudatában van annak, hogy birtokol valamit, ami piszok értékes! A boldogságot. Hogy kit mi tesz boldoggá az más kérdés. Valaki a soktól sem él boldogan, valaki a kevéstől is repesik. Számomra az is boldogság, ha mindenki egészséges körülöttem, és csak úgy minden huzavona nélkül telnek a napok. A gyermekeim sikere és boldogsága pedig duplán számít. 😉 J
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: