Szívrablók – 2

Néhány tökéletes hét után, amit Torontóban töltött,  Anna visszautazott Budapestre. Folytatta a könyvét, amelynek cselekménye javarészt Kanadában játszódott, miközben felolvasóestet tartott az előzőből.

Magában mosolygott, amikor készülődött. Álmában sem merte gondolni, hogy egyszer ennyire sokan kapkodják majd el a regényeit, azt meg végképp nem, hogy még felolvasóestekre is lenne igény.

Hála az ismerettségeinek, egy nagyon stílusos kávézóban tarthatta meg az estét. Sokat időzött ott főiskolai évei alatt is. Úgy gondolta, ismerős terepen magabiztosabban állhat ki az olvasók elé.

Felkapta a kis virágos ruháját, ami legalább már százszor felvett, de még mindig imádta, és megtetézte egy blézerrel. Magassarkú cipőt húzott, feltekerte a haját a feje búbjára, arany fülbevalót akasztott a fülébe, és elégedetten elindult otthonról.

A Coffee Angel-ben már javában gyűlt a tömeg, folyamatosan teltek meg a székek. Kellemes hangulat uralkodott a helyiségben, így Anna is nyugodt lehetett.

• Drágám, hát te egyre szebb leszel- köszöntötte a kávézó tulajdonosa, Eszter, akinek olyan volt az egész lénye, mintha mindenki édesanyja lenne. Legalább is a nőnek mindig ez jutott eszébe, ha meglátta hosszú, fekete göndör haját, és állandóan mosolygós arcát.
• Te beszélsz? – Anna megölelte az asszonyt, és máris minden a helyére került a világban. – Az a szobor eddig is ott volt?

A lány rámutatott egy szárnyát kitáró, az ég felé néző angyalszoborra az egyik sarokban.

• Nem, dehogy, egy aukción vettem Franciaországban még pár hónapja, de még csak most sikerült elhozatnom. Egyszerűen beleszerettem, amint megláttam, és eldöntöttem, nem érdekel, mennyibe fáj, megveszem. Mellesleg, te jutottál róla az eszembe.

Anna a szívéhez kapott és meghatottan nézett Eszterre. – Komolyan?

• Gyere, igyál meg egy kapucsínót, nemsokára kezdődik a felolvasás. – vonta magával az asszony, mikor észrevette az ajtón betóduló csoportot.

Egy fél óra múlva már Anna szavait itta a közönség. A második könyvéből olvasott fel, aminek főszereplői Bence, és Niki évekig együtt vannak, látszólag fülig szerelmesek egymásba, mindenki azt hiszi, hogy együtt öregszenek meg. Ám Bence egyik éjszaka meggyilkolja a lányt egy sikátorban. Az esetet vizsgáló rendőrök elől sikerül a férfinak elmenekülnie, tökéletes alibit kieszelve átvernie őket, végül egy apróság buktatja le a férfit. Megfeledkezik a fél szív medálról, amit leszakít a nő nyakáról, miután megkéseli, és a sajátja mellé akasztva hordja. Mivel Niki sohasem vette le a láncot, és az eset estéjén is rajta volt, csak az vehette el tőle, aki az életétől is megfosztotta.

A kávézóban feszült csend követte a cselekményt. Miután Anna befejezte a felolvasást, kérdések záporával halmozták el. Egyesek azt akarták tudni, hogy milyen indíttatásból írta a romantikus krimit, mások a magánélete felől érdeklődtek, de sokan dicsérettel illették érdekes stílusát, feszült történetszövését, amely lázban tartja az olvasót, és addig kínozza, amíg meg nem veszi a könyvet és el nem olvassa.

Nos, gondolta a lány, ez volt a cél.

• Önnek van most valaki az életében? – a hátsó sorból jött a kérdés, és a nő azonnal, szinte észrevehetetlenül rezzent össze.

A férfi felállt, és rendületlenül nézett Anna szemébe, várva a választ a feszült csendben.

Dénes annyira más volt, mégis ugyanaz. Nem tudta megmagyarázni, miért, talán a borosta tette, vagy az öltöny, amit sosem szeretett annak idején viselni, de valahogyan másnak tűnt.

A nő lesütötte a szemét, és nyelt egyet. Gyorsan össze kellett szednie a gondolatait, mielőtt bárki is észrevenné ezt a pillanatnyi megrökönyödést. Mégis mi a francot keres itt?

• A magánéletemet megőrizném, ha nem bánják. – kapta fel a fejét a lány, és magabiztos mosolyt küldött a férfi felé, mintha csak egy idegen lenne. Ezzel lezártnak tekintette a köztük zajló beszélgetést, de Dénes nem tágított.
• A Szívrablók sorozat mindegyik részében megöli a férfi a szeretett nőt? Mindegyik könyve erről szól? – kérdezte a férfi, és zsebre vágta a kezét.

Anna idegesen babrálni kezdett a borító sarkával.

• Nos, hasonlóságok felfedezhetőek a sorozatban, de mindegyik teljesen más. De a kérdésére válaszolva: Igen, mindig a férfi végez a nővel. Brutálisan, kíméletlenül, és teljesen váratlanul. Senki sem számít rá, a nő sem érzi magát veszélyben mellette, boldog, ami azt illeti. – Anna lesütötte a szemét, mert nem bírt tovább a férfi szemébe nézni. Képtelen volt rá.
• Köszönöm, a kérdéseket. – mondta határozottan, és összecsukta a könyvet. – Kérem, jöjjenek el a dedikálásomra is az Aréna Mall-ba a jövő héten! Aki felírta az e-mail címét a felolvasás előtt, annak elküldöm az esemény részleteit. Kellemes estét! Még egyszer köszönöm, hogy ilyen sokan eljöttek.

El kell tűnnie. Most azonnal el kell tűnnie- gondolta, és hátraszaladt Eszterhez, aki talán ki tudja csempészni őt a hátsó ajtón, az után eszébe jutott, hogy az gyávaság lenne.

Kikukucskált a konyhából, de nem látta a férfit. Megköszönte Eszternek a nagyszerű estét, és megígérte, hogy másnap visszajön egy reggelire, majd az ajtó felé vette az irányt. Fognia kell egy taxit, ami majd elviszi a szállodába.

Amint kilépett a bejáraton, megcsapta a kellemes levegő és egy férfiparfüm illata. Még mielőtt megpillantotta volna Dénest, már akkor tudta, hogy az övé. Évekkel ezelőtt is már pont ugyanezt használta.

• Fantasztikus volt, nagyszerűen írsz.

Anna szembefordult a férfivel. – Mit csinálsz itt?

Dénes megvonta a vállát. – Erre sétáltam, és megláttalak az ablakból. Semmit nem változtál.

• Ó, dehogynem. – fonta össze a karjait a lány, és megacélozta a hangját. – Nem is hinnéd.
• De még mindig csodásan nézel ki. Mint egy angyal.
• Na jó.

A nő elkezdett felfelé sétálni az utcában, remélve, hogy minél előbb jön arra egy taxi.

• Hazavihetlek, itt parkolok nem messze. – ment utána a férfi, és megfogta a karját.

Anna azonnal lerázta a kezét magáról, és összehúzott szemekkel nézett Dénesre. – Ne érj hozzám. Ne vigyél haza. És ne gyere a felolvasásaimra se. Egyáltalán ne is lássalak.

Azzal, mint aki jól végezte dolgát, ott hagyta főni a levében a férfit.